A héten a suliban rengeteg filmet néztünk, vagy olyat ami kapcsolódik az anyaghoz, vagy mert kikönyörögtük a tanártól, egy másik esetben pedig egyszerűen mert szünet előtti utolsó hét volt. Igazából ezek közül kettő volt emlékezetesebb. Az egyik a Wall-E, ami akármennyire is lehet aranyos nekem nem tetszett és már alig vártam hogy vége legyen. Alapból nem szeretem az animációs filmeket (az első két Shrek a kivétel ami erősíti a szabályt), de ettől még mondjuk akár bejöhetett volna, de nem. A másik viszont, amit angolórán néztünk, na az már igen. Ez pedig az Apocalypto. Szinte biztos hogy hallottatok róla. Mel Gibson rendezte és röviden arról szól hogy a maja civilizáció hogyan irtja ki saját magát. Vagyishát csak gondolom hogy ez a vége, nem tudtuk teljesen befejezni. Mivel én vagyok egyedül lány a csoportban, mindig kérdeztgette a tanár hogy úristen te ezt hogy bírod, mert hogy eléggé véres és erőszakos film. De nekem nagyon tetszik. Azt nem mondom hogy leülnék itthon és megnézném mint könnyű délutáni elfoglaltság, de megvan a maga hangulata. Másrészt meg szintén nagyon tetszik a főszereplő srác is, ha már nagyon nem bírtam az izgalmakat akkor ezzel idegesítettem a mellettem ülő Balázst hogy basszus ez a pasi :O ... Ő azt mondta hogy ne is reménykedjek abban hogy más filmekben is láthatom, de én utánanéztem imdb-n és igenis vannak készülő filmjei. Úgyhogy nyertem.
A hét száma
Metallica - Bleeding Me. Ez is egy egészen egyszerű történet. Valamelyik nap mentem suliba, és szokás szerint random módban zenét hallgattam. Most éppen úgy hogy nem is néztem a képernyőre hogy mi jön, és ez volt a nagy mázlim. Ugyanis ha meglátom hogy Bleeding Me akkor tutira továbbkapcsolom mondván hogy nincs hozzá kedvem, de így hogy csak elindult magától, így úgy döntöttem hogy lesz ami lesz, meghallgatom. És ahogy haladt előre a szám szépen lassan, úgy döbbentem rá én hogy milyen régen nem hallgattam Metallicát, és hogy ez a szám pedig mennyire nagyon-nagyon jó. A csúcspont az "I am the beast that feeds the feast" résznél jött el, akkor már leplezetlenül vigyorogtam. Igazából semmi különös hatása nem volt utána a dolognak, egyszerűen csak akkor és ott boldog voltam tőle.
A hét idézete
"Un moment absolut únic" :) Ezt hajtogatta a kommentátor a 19-i megnyert döntő után. Kellett egy kis idő a webfordítóval mire sikerült nyelvtanilag is helyesen leírt formába konvertálnom, de megérte. Azonnal kiírtam msn-re és akárhányszor eszembe jut az az este, jön vele ez a mondat is.
A hét művésze
Coming soon...
A hét képe
Coming soon...
A hét videója
Volt egy fix jelöltem erre a posztra de az csak addig tartott amíg meg nem néztem azt a videót. Szerintem érdemes áldozni rá másfél percet az életetekből, hihetetlenül aranyos és megható. Szegény Pep, ő sem akarja elhinni hogy mit művelt(ek) ebben az évben. A többiek meg úgy vigasztalják hogy aki akkor kapcsolt oda az tutira azt hitte kikaptunk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum