Azt nyilván mostanra már senkinek nem kell magyaráznom hogy én a lehető legkevésbé sem vagyok Real szurker, de amikor ezt megláttam a TV-ben akkor szó szerint leesett az állam. 1:02-nél van Ramos gólja és kb. 4 másodperccel utána az amiről beszélek. Szerintem érdemes megnézni, egészen hihetetlen :D És ezt most nem szivatásból, tényleg tetszett.
A hét képe
Nesztek egy kis Aranylabda.
A hét idézete
Úgy durván egy hete folyamatosan ez a mondat jár a fejemben: Just because. Fogalmam sincs hogy honnan jött és miért, de ha belegondoltok ez az egyik leghasznosabb angol mondat. Hogy miért? Just because ;)
A hét együttese
Ez a Bloodbound lenne. Valamelyik nap kedvem támadt a Sign of the Devil-re és a Lord of Battle-re, és gondoltam akkor már meghallgatom a teljes albumot. Aztán jött az eggyel azelőtti, és végül mert miért is ne, a harmadik. Aztán pár nappal később anyuval ketten voltuk itthon és kérte hogy tegyek be valami zenét hogy ne legyen akkora csönd. Én felismertem a kínálkozó lehetőséget hogy megszeressen valamit amit én is hallgatok, és beraktam a Nosferatut mert a CD-gyűjteményemben az az egyik legkönyebben befogadható típusú zene. És tetszett is neki! Megkérdezte mi ez én meg mondtam hogy Bloodbound, akkor már egyből tudta hgy ez az ördögös együttes. Akiktől a pólóm is van. Aztán felvilágosítottam hogy ebben van az a pasi aki az msn-képemen folyton engem ölelget és akire mindig beszól. De amúgy tényleg tetszett neki. Sikerélmény! Legközelebb szerintem Scarecrowt hallgatunk...
A hét eseménye
Ebből van jó sok. Először mindjárt a nyelvvizsga jut eszembe, arról már egyszer kiörömködtem magam a blogban. Aztán ott van Leo Aranylabdája aminek olyan szinten képes voltam örülni mintha legalábbis én kaptam volna. Ugyanez áll arra a két meccsre is amit a héten játszottunk/megnyertünk. Xerez 0-2, Deportivo 1-3. Megszűnt az idegenbeli döntetlen-átok! Hasonló eredmények kellenének a klub VB-n is és akkor arra a hétre is meglenne az aktuális boldogság. Aztán ide sorolnám azt is amikor angolórán énekeltünk, illetve Petivel közben jó sokat nevettünk. Imádom az ilyen karácsony előtti éneklős órákat (kár hogy több már nem lesz), szerencsére kellőképpen jó fej tanárunk és hibbant csoportunk van ahhoz hogy az ilyenek mindig isteniek legyenek :D Aztán... igazából van egy lapom amire felírom azokat a dolgokat amiket aztán hét végén be kell ide másolnom, és azon van egy ilyen emlékeztető hogy "Vincéék". Amikor ezt felírtam biztos úgy gondoltam hogy ebből majd emlékezni fogok hogy mi is ez, de sajnálatos módon fogalmam sincs. Azért még gondolkodom és ha meglesz akkor beírom ide. Oké, beleolvastam a blogba és meg is van. A Ki-Mit-Tud produkciójukra gondoltam. Hát igen, az tényleg óriási volt, Biával szakadtunk a röhögéstől :D