2008. Utólag persze könnyű úgy visszaemlékezni hogy milyen szép év volt. Viszont abban egészen biztos vagyok hogy június 20-ig abszolút nem így gondoltam. Mielőtt rátérnék az Év Dolgaira, szeretnék (inkább csak önmagam miatt) végignézni az éven, első naptól az utolsóig. Még sosem csináltam ilyet úgyhogy talán nem lesz profin összeszedve minden, de igyekszem.

Január

Nem kezdtem az évet valami fényesen. Előző este ha jól emlékszem álomba sírtam magam a saját hülyeségem miatt. Osztálytárs barátnőkkel szilvesztereztem 2007-ben, életemben először, mert addigra már mintegy hagyományként mindig Ágiéknál voltam. Nem is tudom, 6-7 éven keresztül mindig ugyanott, ugyanazzal a társasággal zártam az éveket. És az jó volt, tényleg, de kicsit beleuntam. Addigra kialakult egy másféle baráti társaság, ezúttal szerettem volna velük ünnepelni. Mégis, amikor már ott voltam, nem tudtam jól érezni magam. Ott volt Regi-Rita-Bia, összeszokott hármas baráti társaság… meg én. Jóformán meghívattam magam mert annyira kétségbeesetten akartam változást. És míg ők jól elvoltak, én össze voltam zuhanva. Egészen éjfélig. Aztán koccintás, csokiszökőkút, ott már nagyon jó volt minden. Aztán amikor olyan 7 körül lefeküdtünk egy rendkívül fárasztó film után, úgy szégyelltem magam mint még soha. Utáltam magam amiért ennyire elcsesztem ezt a szép napot. Másnap aztán ebből nem sok maradt, emlékszem hogy iszonyat nagy hóesés volt az éjjel, és reggel (illetve én délben…többieknek fel kellett hívniuk lentről mobilon hogy fölébredjek) mentünk ki hógolyózni a medencéhez. Tehát mégiscsak jó lett a végére nekem is, persze a szokásos fogadalmak nem maradhattak el: 2008-ban megváltozom, kevesebbet aggódom, stb. Ugyanmár. Nem is én lennék.

Február

Februárt egy iszonyatos megfázásos-torokfájós-lázas állapotban kezdtem, január utolsó hetében hiányoztam suliból, de eltökélt szándékom volt megnézni a bátyám Ferbálját (mivel a főpróbáról lemaradtam, meg amúgyis, ez lett volna az utolsó olyan Ferbál amíg nem kell semmit sem csinálnom csak jól éreznem magam. 11-ben dolgozni kell, 12-ben meg ugye táncolni… 10-ben jó lett volna ott lenni). Addigra már egész jól voltam, szüleimnek csak kicsit kellett könyörögnöm hogy elvigyenek. Az egészből ennyi maradt meg: találkoztam Petráékkal de nem volt kedvem mindig vonulni velük mindenhova, úgyhogy elszakadtam. Szereztem egy pohár őszilevet hogy ne fulladjak meg merthogy addigra újra kijött a köhögésem. Megnéztem az összes táncot, a kiállításokat, aztán megkerestem szüleimet hogy vigyenek haza azonnal mert különben meghalok. Na ezután még egy hétig ágyban kellett feküdnöm, úgyhogy jó volt nagyon. De legalább ott voltam (Zsoltiék tánca iszonyat jó volt, a Grease-ből válogattak számokat és tulajdonképpen egy ilyen rocky-szerű egyveleg volt az egész. Annyira jó volt látni őt ahogy ott táncol, jól érzi magát, élvezte az egészet. Elfogult vagyok de a keringőn kívül a többi tánc abszolút nem volt olyan jó. A C-seknek néptánc volt, A-soknak meg az osztálytánc is keringő, csak másfajta mint a közös. Ez a legnagyobb hülyeség szerintem, de mindegy).

Februárban még egy fontos dolog történt, az akkor még cím nélküli Metallica-lemez sokadszori elhalasztásán kívül: Harry Potter és a Halál Erekyléi. Elképesztően vártam rá, ahogy mindenki más. 9-e volt, szombati nap (illetve aznap éjfél, tehát én már pénteken teljesen lázban voltam), persze pár helyen elkezdték korábban árusítani de én iszonyúan utáltam volna magam ha nem vagyok képes várni még 2 napot. Aznap suliban rettentően izgultam. Felfoghatatlan volt, de nagyon boldog voltam, tudtam hogy éjfélkor kijön és ahogy anyut ismerem mire másnap fölkelek már ott is lesz az asztalomon. Nade nem. Hazamentem, és szüleim felvetették amiben nem is mertem reménykedni: Szeretnék e elmenni éjfélkor Mammutba visszaszámolni, mert ha szeretnék akkor mehetünk. Hát PERSZE hogy szeretnék! Szóval odamentünk, Libriben rengeteg ember, középen egy letakart kupac… kb. még negyed óra volt hátra visszaszámlálásig, aztán 10…9… J Mindenki egyszerre rohamozta meg az addigra felfedett könyvhalmot, én is viszonylag hamar szereztem egyet. Aztán oda is adtam anyunak hogy álljon helyettem sorban amíg én kicsit elvonulok mert két előttem álló bunkó elkezdte felolvasni az utolsó oldalt… hihetetlen, még egy éve sem volt és annyira gyerekesnek tűnik! Persze nem volt az, csak nem akartam hogy több évnyi várakozás után ilyen egyszerűen elcsesszék nekem ezt az élményt. Amikor ki lett fizetve (és kaptam mellé ingyen DVD-t meg tesztkönyvet, hehe), csináltunk egy fotót rólam a plakát előtt, könyvvel a kezemben… soha vissza nem térő alkalom. Emlékszem hogy már a kocsiban elkezdtem olvasni, minden világosabb szakasznál haladtam kb. 3 sort, aztán hajnali 2-ig le se tettem. Vasárnap estére kész, vége volt, mondanom se kell hogy azon a hétvégén nem sokat tanultam…

Ezeken kívül februárhoz köthető még egy dolog: 1-én jelentették be a magyarországi Maiden koncertet, bár én erről csak valamikor tavasszal értesültem és még akkor sem érdekelt igazán. Meg nem tudnám mondani hogy mikor kezdett foglalkoztatni a gondolat hogy talán ki kéne menni, de az biztos hogy áprilisnál korábban nem (majd ott kitérek erre).

Március

Jaj, az a március :D Ha február könyv-szempontból volt hihetetlenül jó, akkor március film-szempontból. Emlékszik még valaki hogy mi volt az a film ami után hetekig nem lehetett velem másról beszélni, állandóan azok a dalok jártak az eszemben és állandóan vigyorogtam? Én emlékszem. Sweeney Todd. Az volt az. Hát az valami hihetetlen volt. Mennyit kellett szenvednem mire végre találtam valakit aki hajlandó volt eljönni velem! Köszi Bia, utólag is :D Annyira bennem van hogy amikor elsötétült a terem, elindult a zene és elkezdett esni a rózsaszínű vér Londonra :D akkor még ott röhögcséltem magamban. Aztán amikor vége lett nem voltam képes felfogni még legalább 5 percig hogy én tulajdonképpen egy moziban ülök. Bia utána azt mondta, legközelebb majd valami nyálas romantikus filmet nézünk meg én pedig helyeseltem mint egy hülye, közben belül azt gondoltam: „A szart! Én ilyet akarok. Ez a film volt a tökéletes!” Csak nem ennyire visszafogottan. Minden ismerősöm élénken emlékszik azokra a napokra, ebben biztos vagyok. Azóta sem találtam olyan embert aki ennyire osztaná a rajongásomat ez iránt a mestermű iránt. Talán Balázs. Vele rengeteget énekeltünk és nevettünk közösen. Azokat a beszélgetéseket mindig élveztem.
Egyébként ezt leszámítva – legalábbis ami a naplóbejegyzéseimet illeti – március volt az abszolút mélypont. Amikor elegem lett hogy senkinek nem tudok megfelelni de igazából nem akartam, mert már jó régen elhatároztam hogy ha egyszer az életben megváltozom akkor az magam miatt lesz és nem azért hogy másoknak tetsszen. Szóval kb. akkor kezdtem a zenébe menekülni de igazából erre így konkrétan nem emlékszem, mondom hogy csak a naplómból következtetek ezekre.

Április

Első körben a 16. szülinapom ugrik be. A páros számú évekhez mindig pozitívan viszonyulok, az én elképzelésemben mindig azok a meghatározóbbak. Mert ha azt mondod, 13 éves vagy, akkor az olyan hogy jó és? De ha 14, az már valahogy nagynak hangzik. De most nem?…na mindegy, én örültem hogy végre betöltöm a 16-ot. Annál is inkább, mert végre-valahára megkaptam a majdnem egy éve áhított három Karib-DVD-t. Azért az nem volt semmi. Iszonyúan örültem neki, a többi cuccra nem is emlékszem. Csak arra hogy volt egy bulim is, illetve hát egy ilyen kis összejövetel, az nagyon jól sikerült.

Április meghatározó élménye volt első látogatásom a Headbangerben. Régóta kíváncsi voltam rá, aztán amikor Ritáéktól kaptam szülinapomra egy ilyen utalványt amit csak velük és csak ott költhettem el, muszáj volt elmennem :P (Nektek is köszi! Most így utólag ugrik be, mennyi mindenért hálás vagyok mindenkinek.) Így hogy hárman voltunk eszemben sem volt hülyén érezni magam. Hammerfall pólóért mentünk amiből aztán Metallica lett, hát ez van. Nagyon megszerettem azt a helyet, bár mostanában kevésbé szívesen megyek oda…

És hogy miért mondtam a Maiden koncertre hogy áprilisnál előbb biztos nem kezdett érdekelni? Van egy ilyen bejegyzés a naplómban: „Rengeteg mindennek örülhetnék. Például: 1. kaptam szülinapomra karibot, 2. lehet megyek Maiden koncertre, 3… „ A harmadik nem publikus :P Viszont itt még nem voltam annyira oda, látszik az írás visszafogottságából. Ahhoz képest elég messzire jutottam :D

Május

Az egész hónapot egyetlen egy bejegyzés képviseli a naplómban. Ebből kiderül hogy még mindig Sweeney-mániás vagyok és ez többek szerint ártalmas a lelkemnek (Ők ugyanazok akik azt is hangoztatták hogy már csak a neten élek és nem bírom megkülönböztetni a valós világot a képzeletemtől. Meg később hogy ki kéne emelkednem a fanatikus zenerajongás eme szintjéről, nevezetesen hogy meg akarom látogatni Ingo sírját Hamburgban… de ezt ne ragozzuk. Mindig lesznek akik az életem bizonyos részeit nem fogják tudni úgy nézni ahogy én. Ez nem is baj. Az én életem, nem az övék.), valamint hogy iszonyatosan idegesít bizonyos fiú osztálytársak irányomban tanúsított viselkedése. Ez miből állt? Nem is tudom melyik idióta találta ki hogy én szabadidőmben „négermelózni” szoktam, ami annyit tesz hogy minden pasit leszopok. Hogy szépen fejezzem ki magam. Aztán amikor hírét vették a Johnny Depp-rajongásomnak, akkor aztán ne tudjátok meg mit kellett mindennap kibírnom. Szörnyű volt és megalázó, és aztán még ÉN kaptam meg hogy mindenkinek csak beszólok. Az nem esett le nekik hogy ezzel automatikusan magamat védem mert tudom hogy ha én nem teszem meg (mármint a beszólogatást) akkor ők fogják és megint én járok rosszul.

Májusban elméletileg volt egy osztálykirándulás… a szegedi, ha jól emlékszem. Igen igen, 3-án ballagás, 5-6-án délutáni tanítás, 7-10-ig érettségi, illetve osztkir. Bátyám érettségizett, én pedig azt hiszem nagyon jól jártam hogy akkor nem kellett otthon lennem. Az a pár nap… hááát amennyire emlékszem, többnyire fiúkkal beszélgettem mert a barátnőim társasága iszonyúan fárasztott. Néha ez megesik. Bia szokott is ezzel gúnyolódni: „Regi ne szólj hozzá, nem vagy fiú, úgyse fog beszélni veled.” Én meg nem magyarázom el hogy a fiúk általában két perc alatt felvidítanak ha arra van szükségem mert nem a lelkemre próbálnak hatni hanem egyszerűen tudják hogy mitől lenne jó kedvem. Tomival akkor nagyon jóban lettem, sokszor nevettünk azon hogy egy-egy beszélgetés után vajon hány perc múlva környékeznek meg minket a barátaink hogy szerelmesek vagyunk e egymásba… mert annyira ilyen az osztályunk. Pedig mi csak beszélgettünk és jóban voltunk (vagyunk). Még egy pár dolog ugrik be, pl. amikor Ritával esténként futottunk (focipálya egyik végéből sprint a másikba), meg a tábortűz, illetve inkább ami előtte volt, és persze a kajálások. Na azok a kajálások… :D Ott dobódtam fel mindig nagyon. Nagyon-nagyon :D

Június

A június az mindig jó, akkor van vége a sulinak meg ilyesmik. Emellett még Balatonra is lementünk egy hétvégére, az is beleszámított a jókedvbe. A mostaninak a legeslegjobb napja egészen úgy indult hogy az a legeslegrosszabb lesz. 20-a volt, péntek este. Előre féltem a másnapi évzárótól, mivel akivel igazából jóban akartam lenni az akkor már hónapok óta csak szivatás miatt szólt hozzám (lásd május). De állandóan. És akkor este is írt msn-en. Én meg egyből támadtam hogy „Most tényleg beszélgetni akarsz vagy csak beszólni valamit?” vagy valami ilyemsit. Ebből indult ki az a beszélgetés, illetve inkább egymás túlbeszélése, amikor mindketten elmondtuk hogy mennyire elegünk van abból hogy a másikkal mostanában nem lehet beszélni és a többi. Olyanokat is mondott hogy nem tudja, egyáltalán rászolgálok e a bizalmára (ismerve őt egyébként ez iszonyúan röhejes mert ő a tipikus érdekbarát, nem én). És amikor elegem lett, nekiszegeztem a kérdést: Valaha, egyszer az életben, képesek leszünk mi még normálisan BESZÉLGETNI? Azt mondta igen. Erre én sírva fakadtam. Ott a monitor előtt ülve. Persze egyedül voltam otthon, különben muszáj lett volna türtőztetnem magam. Nem emlékszem hogy akkor én tiltottam e le őt vagy neki kellett mennie, de a beszélgetés abbamaradt én meg csak ültem ott bőgve és azon gondolkoztam, hogy leszek képes holnap a szemébe nézni amikor egy totál roncs vagyok? És igen, lehet hogy ez így nem egészen érthető és túlreagálásnak tűnik, de a háttérsztori ismeretében nem lenne az. Aztán kicsit összeszedtem magam és felmentem Hardrock.hu-ra, hátha van valami. Na ez volt az a pont amikor az az iszonyatos érzés földöntúli boldogságba csapott át. Lejjebb görgetve ugyanis megláttam ezt: KÉP Amikor átfutottam a szöveget, a Székesfehérvár szónál tudat alatt felütötte fejét egy kis aggodalom, de akkor és ott annyira nem érdekelt, tudtam hogy nekem erre mennem KELL. Pontosan emlékszem hogy hogyan nyüszítettem és pattogtam a széken (említettem már hogy egyedül voltam :D) és nem bírtam kivárni hogy bátyám hazaérjen. Aztán estére meglett a beleegyezés és a szülői engedély, és életemben először a nélkül vártam a szeptembert hogy a nyár egyáltalán elkezdődött volna.

Június végén mentem mamával Hajdúszoboszlóra, ami jó volt, mindig az, csak az évek múlásával egyre kevésbé tud feldobni. Főleg mivel annyira otthon akartam lenni és minden nap ellenőrizni a hivatalos oldalt hogy ott bejelentették-e…

Július

Az egy csodálatos hónap volt. Csak egy szó: hittantábor. Nem is tudom mit kéne így összegzésként elmondanom. A pingpongmeccseket? A számháborút (vagy inkább ami előtte volt)? A kajálásokat (úgy látszik nekem mindenhol az az egyik csúcspont)? A közös alvást? Azt amikor Bálint azt mondta hogy „hihetetlen kultúrált csaj vagy”, amikor megtudta hogy metalt hallgatok? A nagykirándulást? Vagy amikor bementünk a faluba és Sárival végig animékről beszélgettünk? Nem tudom. Talán ezt így mindet. Vagy még az sem lenne elég. De igazából nem akarok nagyon részletekbe menni, emlékszem hogy amikor az oldalra írtam erről blogbejegyzést ott sem meséltem semmit mert túl sok lett volna meg különben is inkább őrizgetem itt magamnak az emlékeimet. Inkább csak annyit mondanék: minden idők legjobb tábora, ennél már soha többet nem lehet jobb semmi (és igazából az a legfurább hogy ezt nagyrészt annak a fiúnak köszönhetem akivel az az ominózus június 20-i msn-beszélgetés megesett. Komolyan, mintha az nem is lett volna…). Talán így a legjobb.

Hónap vége felé túl kellett élnem 4 napos korántsem önkéntes száműzetésemet nagynénéméknél. Sajnos minden évben ragaszkodnak hozzá, és nem értik meg hogy nekem ez rohadtul nem poén. Egyedül a kaja volt jó mert nagynéném tényleg jól főz és olyankor ha ott vagyok mindig olyat amiről tudja hogy szeretem., de egyébként egy erőltetett jópofizás volt az egész. Garantáltan az volt a csúcspont amikor értem jöttek anyuék meg bátyám hogy hazavigyenek (azaz kiszabadítsanak), és Zsoltival bementünk a vendégszobába klipeket nézni. Neki persze az volt az első hogy bekapcsolja a gépet, én négy nap alatt még utalni sem mertem rá hogy szabad e. Szóval ott láttam először olyan meghatározó klipeket mint pl. Mrs. God, Light the Universe, Into the Storm… azt azért nem éreztem olyan szörnyűnek.

Augusztus

Itt vagyunk :) Életem egyik legmeghatározóbb hónapja. De nem rohanok annyira előre. 1-én Ritával, Regivel, Petrával, Vincével és Misivel leutaztunk három napra Balatonra. Ha azt vesszük ez is nagyon meghatározó: az első olyan nyaralásom ahova szülők nélkül megyek és ráadásul fiúk is vannak. Én állítom hogy mind a 6-an iszonyat jól éreztük magunkat. Itt is ilyen címszavakat mondanék csak. Pl. amikor tejbegrízt akartunk csinálni de senki nem tudta az arányokat, ezért aztán az összes létező anyukát végigtelefonáltuk hogy hogyan is kéne, aztán a végére csak meglett. Vagy amikor vízilabdáztunk a Balatonban. Meg elmentünk gyalog Szántódról Zamárdiba egy fagyi miatt, készülődő viharban és zuhogó esőre kinéző időben. Aztán amikor odaértünk és megettük a fagyit, félórát tipródtunk azon hogy mi is legyen a kaja ha majd hazamegyünk. Végül rendeltünk pizzát meg gyrost, az volt a legegyszerűbb. És azt se tudom elfelejteni amikor hazafelé nem volt hely a vonaton és leültünk körben az ajtó elé basozni (nem, nem írtam el X). Hát az egy nagyon-nagyon emlékezetes és csodás három nap volt :)

De azt hiszem 2008 augusztusát mégsem emiatt fogom örök életemben emlegetni. Hanem mindenki tudja hogy miért. Úgy hívják Sziget ;) Én… igazából évek óta vágytam ki oda (anélkül hogy fogalmam lett volna a fellépőkről), néha utalgattam is anyunak hogy majd, egyszer az életben esetleg netalántán kienged e… de ők olyan megátalkodottan Sziget-ellenesek voltak… nagymamám is. Mindig mondta hogy Szigetre csak „narkósok járnak meg olyanok akik mindenáron össze akarnak feküdni valakivel”. Bennem meg minden ilyen alkalommal fortyogott a düh, pedig akkor még soha nem is voltam kinn. Ebben ez évben pedig eleinte fel sem merült bennem hogy mehetnék. Csak gondolkodtam néha, Maiden, azt azért szeretem, de hát egyedül lennék, úgy meg csak nem lehet. Akkor még nem tudtam hogy Zsolti Prága mellett az itthonira is tervez menni. Szóval amikor rájöttem hogy a szüleim már tök egyértelműre vették hogy menni akarok, anélkül hogy nekem eszembe jutott volna… :P akkor kezdtem mániákusan elkezdeni hallgatni azt a setlistet amit ismertem, hogy tudjam az összesnek a szövegét :P Avantasia-val hasonlóan volt… azzal a különbséggel hogy az ilyen kísérlet lett volna… nem is ismertem. Csak Zsolti emlegette mindig hogy nagyon jó én meg… ha már úgyis megyek Szigetre akkor miért ne? A menetrend ugyanaz volt: először azt hittem egyedül, aztán kiderült hogy mégsem… egyébként ez az összes totál nem augusztusban történt hanem szerintem még májusban de ide jobban idevág. Naszóval. Amikor eljött 12-e… előző este tiszta pánikban voltam. Fel sem fogtam, csak nagyon félni kezdtem és izgultam, volt bennem egyszerre jó és rossz fajta izgalom is. De az a nap csodálatos volt. Húzósan kezdődött (családi veszekedés, cuccok otthonhagyása, a bejárat előtt tiszta paranoia…), négy-öt óra várakozás után még jobban izgultam. Amikor elkezdődött akkor meg már csak féltem. Újra. Nem szégyellem leírni mert így volt. Azt hittem meghalok. De aztán miután megvolt a helyem és ellazultam és élvezni kezdtem… onnantól varázslatos 2 óra következett. Az első napot így tudnám összefoglalni. A másodikon már nagyon rutinosnak éreztem magam, és valahogy… attól a tudattól hogy túléltem az előzőt, elmúlt minden rossz érzés és csak a jóérzésű izgatottság maradt meg. De hát az a koncert is mennyire csodálatos volt! Még jobb is mint a Maiden, abból a szempontból hogy az első perctől az utolsóig „ott voltam” és élvezni tudtam, meg jobb volt a közönség is…
Utána nem sokkal elmentem szüleimmel Olaszországba, amit ugye imádok és nagyon-nagyon jó volt most is. A naplóm meg tele volt koncertes dolgokkal abban az időben. Megtörténtekkel és jövőbeliekkel is. Hát, augusztusról nagyjából ennyit. Később volt még egy évnyitó, de annyira nem tudott érdekelni… mindenhol máshol jártak a gondolataim, csak a suli körül nem…

Szeptember

Talán életem első szeptembere amit tiszta szívemből vártam és ami nem arról szólt végig hogy „Jajj, suli, úristen, már most meghalok, mi lesz velem még 10 hónapon keresztül???”. Jó, persze ez is benne volt kicsit, de csak azért mert éveken keresztül mindenki azzal paráztatott hogy a 11. a legnehezebb… és amúgy tényleg. A napi 7 órákat akkor nagyon gyilkosnak éreztem, azóta belerázódtam. A faktválasztás amilyen nagy gond volt 10-ben, legalább annyira jól sült el… és az új tanár akitől a lehető legjobban féltem… mondjuk úgy hogy… bírom őt. Az új osztálytársak is jófejek végülis, bár az elején mindkettőjükkel szemben fenntartásaim voltak. Zolival kapcsolatban elég sokáig, de már vele is jóban vagyok. Tehát a szeptemberi sulikezdés annyira mégsem volt zűrös mint azt vártam. És egészen konkrétan két hét sem telt el addig a napig ami után előtte egy éven keresztül vágyakoztam. Egyébként így visszagondolva nem volt felhőtlen az a nap sem… ugye hazajöttem suliból, és bátyám olyan szinten idegesítő volt… azóta sem tudom mi volt a baja, de nagyon furán viselkedett, emiatt meg én is ideges lettem hogy miért kell engem is elkedvetlenítenie. Az egész vonatúton kb. két szót ha beszéltünk, de ezt azt hiszem egyszer már leírtam. Utána viszont, szóval amikor elkezdtük keresni a fesztivált akkor ott eléggé összerázódtunk és engem újra meg újra átjárt az a nagyon-nagyon kellemes izgalom… a többit ami innentől történt már leírtam a beszámolóban is. Bár mivel mégiscsak évértékelőről van szó, ha a koncertről nem is, de az utána történtekről annyit mindenképpen le kell írnom hogy életemben nem voltam még annyira boldog mint akkor. Vagy legalábbis nem tudok visszaemlékezni semmire ami valaha ilyen szintű extatikus állapotba varázsolt volna engem. Hát nem hihetetlen hogy… vágyakozol valamire, már majdnem lemondasz róla mert azt gondolod hogy á, ez lehetetlen… aztán öt milliárdszor többet kapsz és utána úgy érzed hogy… na igen, hogy ez a csúcsok csúcsa, most mindenkinek téged kéne irigyelnie mert ennél jobb nincs a világon? :D Vagy nem ismerős ez az érzés? Akkor a megoldás csak az lehet hogy téged soha nem ölelt meg a legnagyobb kedvenced és bálványod és nem is nevezett cute-nak, nice girl-nek és perfect-nek. Igen, azt hiszem ez lehet. És most olyan jólesik leírni hogy HÁHÁHÁ DE SZAR NEKEEED!!! :PPP (Bocs de… most megint eszembe jutott és már megint vigyorgok mint egy hülye :D).

Miután visszatértem a földre, a megszokott, unalmas kis életembe a megszokott és unalmas kis péntek estéimmel, pár nap múlva egy elég kicsi, de azért mégiscsak csapás ért. Elment a suliból az egyik barátom, akibe nem titok hogy nem rövid ideig szerelmes is voltam. Konkrétan úgy 4 éve (júniusi msn-es beszélgetős srác ha rémlik még… hát ő az). Ugyan mindenkinek azt mondtam hogy nem érdekel, mert abban a pár hétben amíg még hozzánk járt addig alig beszéltünk és nem éreztem magam valami jól vele kapcsolatban… de azért mégiscsak fájt valahol az a tudat hogy mostantól nem lesz ott mindennap. Egyébként azóta kétszer-háromszor ha beszéltünk. Neki én csak egy érdekbarátság voltam és ezt valahol mélyen mindig tudtam is csak fájt volna beismerni.

Október

Pff… nem emlékszem semmire… volt tavaly egyáltalán október? oO Annyira… vagy mikor is mentünk osztkirre? Vagy mi a szar az na. Lelkigyakorlat. Most nem megyek el megnézni de azt hiszem októberben. Tudom hogy igazából így 5 év után már fejből kéne vágnom hogy melyik hónap hanyadikán van Szt. Ferenc tranzitusa, de ez valahogy még mindig nem maradt meg bennem. Annyi most már biztos hogy október, és talán harmadika vagy negyedike. A lényeg hogy idén Novára mentünk lelkizni, ami egy Zala megyei csöpp kis település. Van neki két utcája, egy temploma, egy boltja, oszt ennyi. Ja meg egy óriási sportpályája. Ahova lelki szemeimmel én egyből el is képzeltem egy színpadot. Ki is fejtettem Enjinek hogy ez kb. egy olyan kis semmi falu lehet mint Wacken, és ha ugyanúgy felfuttatnánk ezt is akkor mekkora jó fesztivált lehetne itt tartani (Novarock, höhö. Kár hogy olyan már van Ausztriában…). De nem igazán lelkesült be az ötletemtől, vajon miért. Na de mindegy is. A lelkigyakorlat jó volt. A szállás a kiirthatatlan legyektől eltekintve kellemes, a kaja különösen finom, a két Dávid palacsintaevő-versenye iszonyúan vicces… a prédikátorunk meg elég fura. Plusz volt egy kis kiborulásom természetesen, nevezetesen hogy az idén jött srác (Zoli) már a jelenlétével is idegesített. Azóta hála Istennek visszavett a beteges perverziójából, és egy egészen normális-aranyos fiú lett belőle. De akkor még nagyon gyűlöltem, pluszba meg jött az hogy nem tudtam soha egyedül maradni, egyszerűen nem hagytak békén akármennyire igyekeztem. A hazafelé tartó buszúton meg persze rosszul voltam és erre a környezetemben ülők sikeresen rá is tettek még egy lapáttal… jaj de jó is volt végül hazaérni! Azért összességében jó volt az a három nap amit ott töltöttünk.

Volt még valami érdekes októberben? Hmm. 1 éves lett az oldal. Hűűű… És szintén akkor fedeztem fel az azóta már megszűnt kedvenc Deák téri CD boltomat, és vettem meg ott a Scarecrow-t. De szép nap volt X)

November

Eljött az év utolsó koncertének hónapja, amit meglehetősen vegyes érzésekkel vártam. Mármint nem a hónapot. A hónapot nagyon is vártam, csakis a Tinnitus Sanctus miatt. Na de a koncertet… lényeg a lényeg, nem fogom szidni őket, korrekt buli volt, nekem mondjuk csöppet unalmas de hát nem vagyok rajongó, nyilván nem tudtam teljes mértékig élvezni. Igazából hogy miért mentem el annak eléggé köcsög okai is voltak, de erre nem térnék ki. Az idő megszépíti az emlékeket, konkrétan most már nem tudok visszaemlékezni rossz pillanatokra. A Pagan’s Mind-os srácok pedig külön aranyosak voltak, már csak ezért is megérte elmenni.

Viszont részemről sokkal nagyobb várakozás övezte az új Edguy CD-t mint a Sonata koncertet. Legalább háromszor bementem Headbanger-be mire sikerült megkapnom azt az extrás verziót amelyiket akartam. Hazamentem, meghallgattam. És emlékszem, utána az oldalon úgy áradoztam róla mintha legalábbis hibátlan lenne. Most már képes vagyok beismerni: nem ezt vártam. Mást vártam, többet vártam, igazából mindegy hogy hogyan fogalmazok. Nem volt egy olyan oltári nagy csalódás, de semmi katartikus élményt nem éltem át az első hallgatás közben. Még egy párszor le kellett játszanom hogy képes legyek arra az ömlengős bejegyzésre, aminek segítségével akartam magam meggyőzni. De később igenis nagyon megszerettem és szeretem mind a mai napig, most már ugyanúgy képtelen vagyok vigyor nélkül hallgatni mint az összes többi lemezüket. Tehát úgy is fogalmazhatnánk, idővel hozzám nőtt

Szintén novemberben jelentették be a Hammerfall koncertet, és akkor kezdtem el msn-ezni Petarral… ez elég hosszú történet, utalgattam rá a blogban de részletesen sosem írtam le. Most sem fogom mert még mindig fájó pontja az évnek.

December

És eljött az év utolsó hónapja is. A decembert mindig nagyon várom, tudjátok, karácsony meg hasonlók. Idén… idén is vártam, de azt hiszem életemben először nem akartam hogy vége legyen az évnek. Máskor az új év mindig valami misztikus dolgot jelentett, nem tudom elmagyarázni. Most azonban a legkevésbé sem, mert tudtam hogy egy nagyon jó évet hagyok a hátam mögött és féltem a következőtől. De ne rohanjunk előre, hiszen nem szilveszterrel kezdődött a hónap. Először is ott volt a Mikulás Ki-Mit-Tud, amit idén a mi évfolyamunknak kellett volna szervezni. Petra meg is szervezte… vagy hát ő volt a főszervező. Nem az ő hibája hogy végül olyan lett, amilyen. Sajnos azt kell mondjam, a Ki-Mit-Tud lassan lejár. Elveszti a varázsát és már senki nem képes valami igazán eredetit és vicceset összehozni. Az idei műsorszámokra nem is emlékszem. Csak a 10.c tanárparódiájára, az fergeteges volt. Meg amikor két évfolyamtársam kiült középre gitárral, egyikük szoknyában és szőke parókával (fiú volt persze mindkettő) és elénekelték az Ohio-t. Azon is szakadtunk a röhögéstől. És nagyjából ennyiben ki is merült a vicces rész. Volt persze tombolázás meg tanárzenekar, de annyira már ezek sem tudnak senkit meghatni.

Aztán eljött a karácsonyi lelkinap és az ünnepség. Ki is húzott engem és hogy én kit húztam, őszintén szólva fogalmam sincs. Ennyire rossz lenne a memóriám? Ha kicsit megerőltetem az agyam… engem Regi húzott! Hát persze, tőle kaptam a gyönyörű majdnem-német zászló mintájú kesztyűmet! Meg Ritától ugyanakkor azt a tök alakú marcipánt amire egyszer felfigyeltem. Na de hogy ÉN kinek és mit adtam… nem tudom miért fontos ez, de zavar hogy nem emlékszem. Gondolatban végigmegyek a névsoron… megvan. Dávid. Az egyik. Ollé. Na szóval, ezután ugye téli szünet, szokásos rokonlátogatások és hasonlók. Karácsonyra csupa szép dolog. Csak kettőre emlékszem mert azok CD-k, de a többi is biztos nagyon szép volt. Ja igen, Eragon meg Elsőszülött ami még eszembe jut, meg a 4 gigás memóriakártyám és a router... szép dolgok, na :D

December utolsó nagy élménye nyilván mindig a szilveszter, idén ez elég bizonytalanra sikerült. Három-négy helyszín is szóba jött, mígnem Ritánál lett megtartva ez a privát kis házibuli-szerűség. Ez csak azért vicces mert azt néztük este, a Házibuli című filmet. Jaj de röhejes volt. Szóval annak ellenére hogy nem akartam lezárni az évet, végül nagyon jól lett vége. Örültem neki hogy abban a társaságban lehettem, és idén is valami hasonló kéne… már ha nem akar most már végképp mindenki a pasijával ünnepelni.

Ennyi lett volna. Leírtam mindent amire emlékeztem. Talán így már érthető hogy miért beszélek még mindig prózai magasságokban, mondhatni pátosszal telve :P erről az évről.

És most jöjjön aminek jönnie kell.

2008 Legjobb Albumai
1. Avantasia – The Scarecrow
Kell egyáltalán ezt indokolni? Szerintem nem. Csoda. Varázslat. Szavak sincsenek rá. Az első másodperctől az utolsóig hibátlan remekmű. Ha basztatni mered lecsaplak.

2. Edguy – Tinnitus Sanctus

Na ja, az év legjobban várt albuma. Ha visszaolvasod a novembert, ott már leírtam mindent ami fontos volt. Metalkörökben divat cikizni mind a bandát, mind a lemezt, de én ennek ellenére szeretem, sőt, imádom őket. Ez talán nem egy mestermű, de egy élmény hallgatni.

3. Revolution Renaissance – New Era
Most lehet azt gonoszkodni velem hogy mind a három toplistás lemezem tobis. De a gonoszkodóknak elmondanám, a RR album legcsodásabb száma az I Did It My Way, amit pedig Szt. Kiske énekelt fel. Tobinak összesen két dala van rajta, abból az egyik egész jó, a másik viszont kifejezetten nem tetszik. Ennyit erről.

További lemezek amiket hallgattam az ideiek közül, nem sorrendben:

Metallica – Death Magnetic

Elevnking – Two Tragedy Poets (…and a Caravan of Weird Figures)
Blaze Bayley – The Man Who Would Not Die

Ayreon – 01011001
Blackmore's Night - Secret Voyage

2008 Legjobb Koncertjei
Ne kérd hogy rangsoroljam őket. De a Top 3 azért itt is megvan :P

2008 Legjobb Filmjei
Csak egy ilyen van, és az a Sweeney Todd. Vita nincs.

Jövőre értelmesebb lesz a lista minden tekintetben. Most viszont csak ennyire futja.

És végül egy kis Last.fm statisztika mert az olyan jó.

Top Ten Artists I Listened To in 2008

1. Helloween (132)

2. Edguy (87)

3. Avantasia (34)

4. Iron Maiden (33)

5. Freedom Call (31)

6. Gamma Ray (21)

7. Hammerfall (18)

8. Sonata Arctica (16)

9. Nightwish (12)

10. A.S.A.P. - Revolution Renaissance (10)

Igazából semmi meglepő. Két kedvencem toronymagasan vezet, a többi nagyjából egységes.

Csak azt sajnálom hogy a Sonata ilyen megérdemeletlenül (van ilyen szó egyáltalán? :D)

magas helyen áll. Nembaj, fogjuk a koncertre. Ami pedig fura lehet az az A.S.A.P amiről

soha egy szót nem írtam az oldalon és hallgatni is csak egyszer hallgattam, de akkor ezek

szerint az egész albumot. Ja és Metallica azért nincs a listán mert nincsenek fenn ezen a

gépen. Jövőre több lesz belőlük, ez biztos.)

A lista maradéka egyébként így néz ki (az egész azért ilyen kevés mert csak júliusban

regisztráltam):

11. Andi Deris (7)

12. Ayreon (3)

13. Bloodbound - Elvenking (2)

14. Blind Guardian - Wuthering Heights - Nevermore - Blackmore's Night (1)

Hmm... igazából a Nevermore nem is volt szándékos, ez jött épp soron a Last.fm rádióban. A

Wuthering Heights meg bátyám volt :)

Top Ten Albums I Listened To in 2008

1. Helloween - Keeper of the Seven Keys Part II (23)

1. Edguy - Mandrake (23)

2. Edguy - Hellfire Club (22)

4. Helloween - Better Than Raw (21)

5. Freedom Call - Eternity (20)

5. Helloween - Master of the Rings (20)

6. Avantasia - The Scarecrow (16)

6. Iron Maiden - Brave New World (16)

7. Edguy - The Savage Poetry (15)

7. Helloween - Pink Bubbles Go Ape (15)

8. Sonata Arctica - Silence (14)

9. Edguy - Rocket Ride (12)

10. Avantasia - The Metal Opera Pt. I (11)

Azt mondjátok kiszámítható vagyok? ;) (egyébként összesen 50 különböző album szerepel a

teljes listán. Nem rossz.) 

Itt lenne egy olyan is hogy Top Ten Tracks, de az az én eseteben egy enyhén hosszú és értelmetlen lista lenne. Ugyanis amit a legtöbbször hallgattam, azaz Helloween - Rise and Fall, az is össz-vissz 5 hallgatást jelent. Ezenkívül van három olyan szám ami 4-szer, 18 olyan ami 3-szor, és további rengeteg szám ami kétszer vagy csak egyszer került elő. És ezt most elég bonyolult lenne mind begépelni :)