Előkészületek

Azt hiszem mondanom sem kell hogy iszonyúan jó kedvem volt egész nap. Szinte már számolgattam a fél 10-ig hátralevő órákat (nem is szinte, mert egészen konkrétan ezt csináltam). Viszont hiányzott a Maiden előtti feszült izgalom. Talán mert ez már nem életem első koncertje volt, vagy talán mert most nem úgy éreztem hogy valami elérhetetlen istenségket fogok látni (félreértés ne essék, a Helloween zenéjét sokkal-sokkal jobban szeretem mint a Maidenét, számomra ők sokkal "többet érnek". Viszont mindig is emberközelibbnek, valóságosabbnak gondoltam őket), nem tudom. A lényeg, hogy bár alig bírtam ki azt a három órát amit benn kellett töltenem a suliban, viszonylag nyugodt tudtam maradni. Úgy volt hogy a 3 órás vonattal megyünk, ezért jöttem el már 11-kor a suliból (tudom, nem logikus. De azt senkinek nem kell tudnia hogy csak fizikáról akartam ellógni...). Kaptam is kilépőt, viszont baromi igazságtalan módon egész napos hiányzásnak lett elkönyvelve, ami azt jelenti hogy egész évben már csak 1 szülőileg igazolható napom maradt (minden évben 3 van, és mivel én így a másnap szombati suliprogramra sem mentem, 2 levonódott). Ennyi erővel maradhattam volna otthon, de már mindegy. Szóval 3. óra után szépen elköszöntem a beavatottaktól, Bia azt mondta, "Legyen ez életed legjobb éjszakája." vagy valami ilyesmit, én meg rávágtam: "Szerintem az lesz". Így jöttem el suliból és délre haza is értem. Amikor Zsolti is megjött, kitalálta hogy minek menjünk oda olyan korán, elég lesz a 6-7 órás vonat is. És mivel én sem tudtam felhozni semmi értelmes indokot hogy miért akarok ott lenni 6 órával kezdés előtt, ebben maradtunk ("De én Saschával akarok találkozni a városban!" Ezt nyilván nem mondhattam. Most már nekem is nevetségesnek tűnik. Hogy a frászba képzeltem hogy majd a városban fognak lófrálni, amikor nemrég olvastam egy interjúban hogy sosincs idejük várost nézni?). Szóval indulás helyett megnéztük a Legacy World Tour DVD-t, vagy legalábbis egy részét. Aztán VÉGRE-VALAHÁRA eljött negyed 6, amikor is indulni kellett. Én addigra teljes harci díszben, megszokott koncertrejárós ruhában (háhá nekem olyan is van), bookletekkel a táskámban toporogtam az ajtóban. Az 1 órás vonatúton kb. 2 percet ha beszélgettünk. Zsolti már akkor fáradt volt és relaxált vagy nemtom mit csinált, én meg csak ültem és merengtem. Amikor odaértünk döbbentem rá, hogy bár tudok egy utcanevet (Malom utca) meg hogy a térképen a főtértől "fölfelé"kellett menni, tulajdonképpen fogalmam sincs hogy akkor most merre. És mivel Zsolti abban a hitben volt hogy én mindent tudok, meg se nézte otthon. Még jó hogy volt két óránk kezdésig. Megkérdeztünk egy rakás embert, úgy ahogy jó irányba tereltek minket, aztán egy pasi azt tanácsolta: "Menjetek erre egyenesen, aztán kövessétek a zajt." Na ez bejött. Odaértünk kb. 8-ra ha jól emlékszem. Nem volt valami nagy tömeg, viszont iszonyú hangos volt a zene. Gondolom itt nem volt hangkorlátozás mint Szigeten. Miután felmértük a terepet, megbeszéltük az esetleges találkozópontot (Zsolti azt mondta, ne higgyem hogy itt barátságosabb lesz elöl a helyzet mint Maidenen. Hát én hittem, és igazam is lett. Így nem keveredtem el és a végén a találkozópontra se volt semmi szükség). Fél 9-kor jelentette be a Lord együttes (ők voltak Helloween előtt a Nagyszínpadon) hogy az utolsó számuk jön, azt megvártuk, utána oldalról bevágtunk a második sorba. Már akkor rádöbbentem hogy innen hihetlenül jól látok mindent, szóval ha sikerül maradnom, talán most nem kell majd a képzeletemre hagyatkoznom. Közben a színpadot átrendezték, jöttek a mindenféle technikusok, én meg... "Jézusom, 5 órával ezelőtt ezt a pasit láttam a DVD-n!" Valami hangosítós csávó lehetett, a mikrofonokat próbálgatta és németül magyarázott. Néha értettem olyanokat hogy "Weiki" meg "Sascha"... ennyit a híres némettudásomról :D Hozták be sorban a gitárokat (a dobszerkó már ott állt csak le volt takarva), mindet kipróbálták, kapcsolgatták a fényeket, felhúzták a Gambling borítós háttérvásznat... közben gyűlt a tömeg, néhányan "Helloween! Helloween!"-t skandáltak, a csoport másik fele meg "Happy Happy Helloween"-t. Egyébként elég kevesen voltunk szerintem, én mondjuk 20-30.000-re számítottam, de ez jóval kevesebbnek tűnt. Mögöttem egy pasi arról magyarázott a feleségének hogy most volt dedikálás, mindenki ott volt "csak a Deris nem". Na mondom baszki. Ennyit rólam. Ez úgy eléggé elkedvetlenített, de aztán hagytam annyiban.

Koncert

Valamivel fél 10 előtt aztán kialudtak a fények, elkezdődött a Walls of Jericho (most már egybefüggő "Happy Happy"-zés), aztán a Crack the Riddle... és bejöttek. Saschát láttam meg először, aztán Weikit meg Markust... szóval az valami hihetetlen volt, mert most tényleg ott voltak tőlem 3 méterre, nem csak egy kivetítőről láttam őket. Azt persze tudtam hogy Weikit fogom a legtöbbet látni mivel az ő oldalán álltunk (így alakult, meg mondjuk Zsolti amúgy is így szerette volna). Az intro után egyből a Halloween-nel kezdtek, hihetetlenül jól sikerült ez a szám, Andi iszonyú jól énekelte! A refrén meg nyilván a közönségből is kihozta a kihozni valót, hangulat a plafonon, és... semmi lökdösés. Tényleg semmi. Illetve egyszer, majd később, de az se volt komoly, bocsánatot is kért a csaj aki majdnem fellökött. A végén Andi beszélt egy kicsit a közönséghez, és bejelentette a következő számot, mondván, hogy "egy nagyon régi lemezről lesz egy dal", közben a háta mögé mutogatott. Na mondom jaj de becsapós, valaki akivel nyilván egyre gondoltunk bekiabálta hogy "AS LONG AS I FALL!" De Andi folytatta. "No... March of..." Mindenki: "TIME". Andi: No! :D Szóval miután teljesen felcsigázott mindenkit (vagy csak elnézte a setlistet egy számmal?) folytatta azzal, hogy "A Master of the Rings albumról lesz, méghozzá a kedvencem, a legelső szám, a Sole..." mire mindenki: SURVIVOOOOR" És akkor már tényleg :D Tehát Sole Survivor. Után aztán tényleg a March of Time jött (azért mondom, lehet ezt Andi nem is poénnak szánta hanem csak valaki felvilágosította hogy egy sorral feljebb kéne nézni :) Aztán As Long As I Fall, azt hiszem akkor kezdtem el figyelni Weiki hihetetlen előadását :D Szóval amikor minden egyes pengetés után csinált egy ilyen... nem is tudom mit a levegőben, közben pakolta a gitárját ide-oda, hol állítva, hol a közönség felé mutatva játszott, hol a lábát rakta fel a hangfalra... iszonyú jól csinálta. Teljesen profi. Ja és közben persze végig cigizett. El is dobott egy csikket most is, csak most senki nem mászott be érte :D Na utána amire a leginkább kíváncsi voltam: Tale That Wasn't Right. Tényleg gyönyörű volt. Csak egy csöppet rontotta az élményemet az a barom aki mögöttem állt és folyton ordított. Ami azt mondom oké, nyugodtan, de ne egy ilyen csodaszép lassú szám közben. Annyira nem kellett volna oda. Utána mindenki lemászott a színpadról és jött Dani dobszólója, csak egy sima dobszóló, semmi extra. Azt leszámítva hogy milyen profin fenntartotta végig a közönség figyelmét. Egyszer meg beüvöltötte hogy "POWER!" én meg már azt hittem az jön... de nem. Hanem még jobb. Eagle Fly Free. Az a szám, amitől már mp3-on hallgatva is rohanhatnékom van. Így meg... huh... azt hiszem, a koncert egyik legjobb pillanata volt. A Bells of the Seven Hells alatt meg iszonyú tombolás meg hangulat volt, a refrénnél Andi énekeltetett. Amikor nem voltunk elég hangosak, mondta hogy "Come on, >>hells<< is a very important part!" Mármint amikor van hogy "We ring the bells... of the seven hells!" Na végülis összehoztuk :D Amikor vége lett megint Andi dumált. Elmondta hogy amikor utoljára Magyarországon voltak, egy pasi baromi jól énekelte a következő számot. "May I ask you a stupid question? Yeah... once more. (nevet) Hungary... Hungary, DO YOU WANNA FLY???" Háhá én megmondtam hogy nem tudja majd kimondani hogy "Székesfehérvár" :D Szóval If I Could Fly, természetesen, kihagyhatatlan, kedvenc albumom, és most talán megbocsájtom amiért csak ezt az egy számot játszották róla... Én nem hittem volna, de a ráadás előtti utolsó szám jött. Andi megkérdezte: "Are you doing all right? ... Are you sure you're doing all right? Don't you feel yourself a little bit tired? A little bit fucked up? Don't you want to call a... doctor?" Kár hogy tudom, Weiki mennyire utálja ezt a számot (pontosabban azóta utálja hogy megírta), de attól én még imádom (Dr. Stein). Itt rövidke szünet, én meg nem is értettem mert még csak a kilencedik számnál tartunk... de már meg is jelent Andi a piros zakóban, cilinderben, sétapálcával, megszólalt a Perfect Gentleman... de csak az eleje mert ugye Medley következett (a Medley 5-7 számot foglal magában viszont egyiket sem játsszák le teljesen csak részeket belőlük). Először I Can. Asszem itt tűnt fel hogy a pasi aki mellettem állt, folyton bámult. Egyszer meg át is ölelt, kb. 2 másodpercre. Nem is tudtam hirtelen eldönteni hogy örüljek-e vagy féljek, mindenesetrre onnantól kezdve nagyban oldalaztam elfele... Másodiknak Where the Rain Grows, aztán maga a Perfect Gentleman. Nem emlékszem előtte vagy utána volt e a bemutatás, de asszem inkább utána. Szóval Andi köszöntött mindenkit, bemutatta először Saschát aztán Weikit aztán Markust aztán Danit, aztán meg Sascha mutatta be Andit. Iszonyúan tapsoltunk mindenkinek, és aminek külön örültem, Andi is jó nagy éljenzést kapott (otthon maradt az összes Kiske-fanboy?). Amikor ennek vége lett jött a Power, utoljára meg Keeper of the Seven Keys. Ezt nem vitték túlzásba, csak az utolsó refrént meg az az előtti összekötő szöveget nyomták le. Vége a Medley-nek én meg lázasan gondolkodom: vajon Kai nélkül is lesz I Want Out meg Future World? Aztán végülis lett, pont ebben a sorrendben, iszonyú nagy éneklések és hangulat. Bár I Want Out-ot képtelenség kibírni becsatlakozás nélkül. Amíg ezek mentek el lett dobálva az a kevés maradék pengető meg pumpkin-lufi (nekem egyik se jutott. Az egyik lufit pont egy olyan srác rakta el aki kb. egész végig semmit nem csinált, csak felhúzott kapucnival, karba tett kézzel álldogállt mellettem... na mindegy. Utána bőven kárpótolva lettem ;) Amikor az utolsó-utolsó számnak is vége, srácok le a színpadról, hangszóróból Light the Universe (nem azért, de... akkor ennyi erővel már azt is eljátszhatták volna... persze Candice Night nélkül elég fura lenne), a technikusok meg nekiállnak színpadot pakolni.

Utána

Szétszéledt a tömeg, csak páran maradtunk a korlátnál. Mellettem egy csaj kapott még egy pengetőt az egyik security-stől, mind a 3 setlistet elosztogatták... már épp indultunk volna amikor bátyám még megszólított egy arra járó fotós csávót, hogy nem maradt e esetleg valami a színpadon amit megkaphatnánk, félig elszívott cigi, vizesüveg, bármi. Erre azt mondja... "Nem ígérek semmit, de az 100% hogy az Andi Deristől nem tudok aláírást szerezni." ??? Miért a többiektől igen??? Megpróbálja. Odaadtuk mindkét bookletet meg a tollat, én meg iszonyúan felpörögtem. Lehet hogy mégis lesz aláírásom! Pár perc múlva visszaért, "Egy madárka megvan." Weikitől szerzett. És ha ráérünk akkor összevadássza a többieket is. Persze hogy ráérünk :D! Mielőtt eltűnt volna még hátraszólt: "Egyébként baromi izgalmas látvány az Andi Deris alsógatyában." Na kösz de... ezt nekem miért kell tudnom? :D Várakozás közben elmentem coláért mert elég régóta nem ittunk semmit (ha belegondolok hogy mi lett volna ha csak pár perccel hosszabb a sor... hát inkább bele se gondolok). Nem sokkal a visszaérésem után jött vissza és azt mondta... ez az amit valószínűleg sosem fogok elfelejteni... "Gyertek be ott oldalt kurva gyorsan és feltűnésmentesen!" Szinte fel sem fogtam, de azért mentem. Közben azt magyarázta hogy ne mutassuk hogy rajongók vagyunk, csak álljunk meg ott és beszélgessünk. Szóval bevitt tulajdonképpen a színpad mögé, a sátor mellé. Ők elkezdtek dumálni Zsoltival, én meg csak vigyorogtam mint egy hülye. És akkor megláttam Saschát. Illetve csak azt láttam hogy ott egy baromi magas, fekete hajú emberke, de mielőtt szólhattam volna bátyámnak megszólalt a fotós srác is: "Szerintetek szellemet látok?" Kb. letámadtuk szerencsétlent, aláírattuk amit kellett és meglett az első közös fotó is (ma kaptuk meg egyébként e-mailben őket, várakozásomhoz képest baromi jól sikerültek. Szóval 4-ből csak 1-en vágok iszonyú hülye fejet, de azt hiszem ez megbocsájtható...). Markus volt a következő aki kijött, hát ő csak a DVD-s bookletet írta alá de nem gond. Fotó szintén (próbáltam nem zokon venni hogy először fel sem tűntem neki... szóval eléggé csodálkozott amikor még én is beálltam a képbe). Utána elég sokáig nem történt semmi azon kívül hogy csatlakozott hozzánk még egy másik fiatalabb fiú, meg Sascha ott dumálgatott mellettem kb. 2 méterre valami másik fotóssal (ennyit rólam és hogy ne mutassam ki hogy rajongó vagyok... ott bámultam rá mint egy idióta, szerencse hogy sötét volt...). Közben a fotósunk (aki egyébként iszonyú jó fej. Ott poénkodott hogy "Tipikus péntek este, nem? Végülis minden péntek este a Helloween-nal fotózkodunk" :D) azt mondta, ha Andi esetleg kijönne legyünk nagyon gyorsak mert nem véletlenül áll itt 4 security-s amikor máskor csak 1 szokott. Na kösz. És akkor VÉGRE-VALAHÁRA kijött Andi, megpróbált elsunyulni de elkaptuk ;) Kénytelen volt beállni velünk egy képre, azaz ahogy ő mondta: "1 perc és max 5 fotó!" (aláírás nincs... de azt hiszem ezért is bőven hálás lehetek. Nagyon kevés ember mondhatja el magáról hogy közös fotója van Andivel) mert különben nem hagytuk volna békén :D Na és innentől jött az amit csak órákkal utána fogtam fel igazán. Szóval visszamentünk a sátorhoz. Ott álltam a sarkánál amikor egyszercsak megjelent Weiki, egyik kezében egy tál szendviccsel meg egy pohár sörrel, másik kezében egy bőrönddel. Totál ledöbbentem, valahogy nem számítottam rá hogy csak úgy előttem lesz egyik pillanatról a másikra (ja ha még nem említettem volna... tulajdonképpen részben ő a felelős az egész európai power metal "feltalálásáért". Amit én annyira imádok. Szóval szerintem érthető a reakcióm. Nem mindennap áll az ember előtt egy stílusalapító metal-ikon...). Nem tudom milyen erőtől vezérelve, de kinyögtem hogy "Hahó." Azt se tudom kinek mondtam. Valószínűleg valahogy köszönni akartam neki meg egyben Zsoltiéknak is akartam szólni, mert akkor ők még nem kapcsoltak. Mindenesetre ő rámnézett, elindult felém (nem is tudom... el lehet indulni valaki felé aki amúgyis kb. 1 méterre áll tőled? Akkor én legalábbis úgy érzékeltem hogy elindult) én meg már felkészültem hogy most valamit kérdezni fog vagy beszól hogy én mit magyarázok itt neki... amikor megállt, végignézett rajtam, és azt mondta: "Whoa... nice girl!" De tök halkan, tényleg ilyen elismerő meg csodálkozó hangon. Na hát addig csak el voltam döbbenve, de itt meg szabályosan sokkot kaptam :D Aztán ő elindult a busz felé, bátyámék meg kicsit megkésve és szintén meglepődve utána. Én is. Meglett a negyedik fotónk is, Weiki pedig megkérdezte a bátyámtól: "Is she your girlfriend?" Zsolti: "No, my sister" Weiki: "She's perfect. Really cute!" Meg még mondott ilyeneket de nem mindent értettem. Aztán... "Can I hug her?" És csak úgy átölelt. Pff. Kész lettem. Anyám. Huh. Ennyi. Nincsenek szavak :D Mert igen, valóban, Weiki 46 éves és nem az a tipikus "jópasi"... de mégis... azért ha ő azt mondja hogy jó csaj vagyok meg aranyos, az nem semmi önbizalomnövelés :D És miközben ők beszélgettek Zsoltival (Zsolti: "Can I ask you something?" Weiki: "I don't have a picture." :D Aztán végülis bátyám megkérdezhette amit annyira tudni akart: hogy Weiki tud e latinul vagy a Lavdate Dominvumot csak úgy írta. És igen, tud latinul, legalábbis "I had it in school." Le is vizsgáztatta egyből bátyámat :D Hogy a lvx mvndi nova az milyen alak, vagy mittudomén. Mindenesetre ők tök jól megértették egymást), addig én csak bámultam rá nagy szemekkel... Egy pasi meg ott bökdöste már hogy "Michael, Michael...", gondolom indulni kellett volna. De ki ő hogy hallgasson holmi bökdösős pasira. Aztán végül mégiscsak elköszönt és elment. Bátyám meg egész hazaúton latinul elemezgetett nekem meg olyanokat mondott hogy "Weiki rád van indulva." meg "Legalább most már tudjuk mi jön be Weikinek." (Jajmár. Idegesítő. Osztályban is mindenki így fogja fel. Hiába magyarázom hogy itt most nem arról van szó hogy ő hány éves meg én mennyi vagyok, hanem hogy ő a zenész, én meg a rajongó. És ez egy tök aranyos gesztus volt tőle szerintem.) Itt vége lett magának a sztorinak, a fotósfiútól elköszöntünk, megadta az e-mailjét, mi meg jöttünk el. Kb. egy óra alatt sikerült megint letalálni (igazából csak mentünk, egyikünket sem érdekelte hogy merre vagy hogyan, én kábult voltam az élményektől bátyám pedig sms-eket és magyarázott latinul rendületlenül). Aztán 3 órát ültünk a vonatállomáson az első vonatra várva. Beültünk ott egy ilyen éjjel-nappali kocsmaszerűségbe, és aludtnk. De tényleg. Csak gyűltek ott a hazafelé indulni akaró emberek, és mindenki az asztalra dőlve aludtunk. Fél 4-kor indult a vonat. Azon is aludtunk X) Hát igen. Enyhén szólva fáradtak voltunk, meg hideg is volt, jól meg is fáztam másnapra. Háromnegyed 6-kor értünk teljesen haza, és egyből alvás, másnap délig.
Ennyi. Mondtam már hogy életem legszebb éjszakája? Akkor most mondom. És az a vicces, hogy azóta minden emlék. Szóval én úgy általában elég gyakran köszönök hahó-val az embereknek. De ezt ezentúl nem leszek képes vigyor nélkül megtenni. Aztán ott van a polcomon az a kólásüveg amit nem vagyok hajlandó kidobni. Hiszen az volt a kezemben a fotókon! Meg ilyenek. Sok ilyen koncert kéne még. Majd jövőre reménykedem. Vagy két év múlva. De kell. Muszáj.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2009.05.24. 16:39 Shaera Egyelőre engem is csak bátyámmal engednek el. Ami azért szívás mert mostanában kezdek önállósodni, mármint saját erőmből együtteseket megismerni, és már nem biztos hogy ő mindenhova jönne velem ahova én szeretnék menni. Jó is volt :) Azóta mindenki ezzel basztat de hát Istenem :D (mármint hogy különböző 40-50 éves pasik buknak csak rám. Ami ráadásul nem is igaz, de ezt meg nem fogják fel). Neked is jó hétvégét ;)

2009.05.23. 21:08 Nika Wow, ezt is lehet kommentelni? Akkor most kommentelek, ha nem baj, mert olyan kommentelős hangulatban vagyok. :) Tök klassznak tűnik a koncert a leírásod alapján, főleg az 'utána' rész. Úgy irigyellek! Engem szinte sehová sem engednek el... :/ Aztán írtad (vagyis inkább idézted) ezt a mondatot: "Egyébként baromi izgalmas látvány az Andi Deris alsógatyában." Na itt kitört belőlem a röhögés. :D Meg amit Weiki mondott neked... Wow! Erre nem találtam szavakat. Vááá, tényleg jó lehetett. Bocsi, most be vagyok zsongva, mint egy hülyegyerek. További szép napot.