Szem�lyes bejegyz�s.

A hlyzet az hogy minden amit most le fogogk �rni nekem iszoyatosan f�jdalmas �s most is s�rok mik�zben ezt g�pelem, �gyhogy tudom hogy k�ptelen leszek a v�g�n �zolvasni amit �rtam. A g�pel�si hib�kat most az egyzer n�zz�tke el nekem.

Tegnap este anya felhvta a mam�t aki elmondta hogy akpott gy leevelt az orvost�l, azzal a t�d�sz�r�ssel kapcsolatban amin nmr�g volt. A lev�lben az �ll hogy tal�ltak "valamit" a t�dej�ben. Csak �gy, hogy valamit. Ma kell �jra bemennie hogy pontosan egmondjk hgy mi az. Ez tegnap este volt �s �n az�ta teljesen ki vagyok. Anya is, csak � tartja mag�t. �n mst egyed�l vagyok itthon �gyhogy nem keller�snek mutatkoznom. A f�leelm onnan indul hogy a nagypapm t�d�r�kba halt meg 7 �vvel ezel�tt. Pontan nem eml�kszem hgy kkor hogy �s mi vol, de az�ta iszonyatosan f�lek a hal�lt�l, att�l hogy elvesztek valakt akit ennyire szeretek. Tegnap at modogattam magamnak hogy nyugi, m�g semmi nem biztos, lehet hogy csak annak l�tszik... de az igazs�g az hogy egy�tal�n nem �rtek az ilyesmihez, csak hallom�sb�l tudom hogy l�eznek j�indulat� daganatok �s hogy a rosszinduatak sem felt�tlen vezetnek hal�ljoz De egyszer�en nem b�rtam le�ll�tani az agyam �s egyb�l a legrosszabra gondoltam. Elkezdtem �l�lni magam ami�rt am�ltkor amikor anyu�k �tmentek a mam�hoz, �n nem akartam menni �s v�g�l itthon is maradtam. Belegondoltam ogy mi van ha akkor l�ttam volna utolj�ra. Belegondoltam hogy mi van ha a mostani sz�lenapja (ami okt�ber 1-�n van) lesz az utols� amit meg�nnepl�nk, vagy ha eseleg m�r od�ig sem jut el. Ilyen s ehhe ahsonl� gondolato sz�guldztak az agyamban eg�sz este �s alig aludtam vaalmennyit. Tudomhogy t�yleg m�g csak mos der�lt ki, az s lehet hogy semmi z eg�sz, de nagyoan-nagyon szeretem a nagymam�mat �s az ut�bbi id�ben olyan gonosz voltam vele n�ha. Ezt lehet hogy � ne �rz�kelte de skszor h�vott hogy menj�nk moziba, vagy valami ki�ll�ts�ra vagy valami �s �n midngi meg�g�rtem hogy majd ut�nan�zek hgy mik vannak, de sosem tettem. �s hason�k. Annyira kik�sz�ltemaz �sszes gondolatt�l hgy ma amikor j�ttem haza (m�r volt egy �r�m csak a k�vetkez el�tti sz�netben haza tudok j�nni) minden egyesid�s n�nire olyan gonoszul n�ztem... hogy mi�rt �lhetnek �k bldogan amikor az �n nagymam�m leet hogy meghal. Pr�b�ltam felvid�t� zen�t hallgatni hogy ltereljem a gondolataimat de akkor meg �gy �reztem, nem helyes amit tesek, mert ha most elkezdek mosolyogni akor az olyan mintha nem is �rdekeln�nek a t�rt�ntek. �s amikor ide�rte a l�pc�h�zba, egyszer�e nem mertem bej�nni a lak�sba... �gy �reztem, itt v�r r� aza v�lasz amit�l miedenn�l jobban f�lek. Mert fel akartam h�vni anyut hogy � tud-e valmit. V�g�l ezt meg is tettem, de azt mndta a mama csak d�lut�n megy be az orvoshoz. Amikor azt�n letettem a telefont, akkorkezdtem el �gy igaz�n s�rni. A nagypap�m m�r j� p�r �ve meghalt �s egy id� ut�n mr nem gondoltam r�. De most eszembe jutott � is, meg amt akkor anyu�k mes�ltk, hogy a mama v�gig vele vlt �s tulajdonk�ppen az � karjaiban halt meg... s leet hoy t�nyleg nem k�ne ennyire elre gondolkodnom de egyszr�en nem b�rtam le�ll�tani magam. Azt�n bekapcsolatam a g�pet �s neki�lltam keresni valami anygaot ami rem�nyt ad arra hgy t�nyleg nem felt�tlen�l nagy a baj. Jelenleg ez a mondat tartja bennem a lelket: "Higgy�k el v�gre, hogy a t�d�r�k is sok esetben gy�gy�that�, de a gy�gy�thatatlan daganatban szenved� beteg is rem�nykedhet abban, hogy m�g hossz� ideig �s elfogadhat� k�r�lm�nyek k�z�tt fog �lni."

K�sz�n�m ha elolvast�tok, neke kisit k�nnyebb �gy hoyki�rtam magamb�l.