1960 június 4-én négy tini (két lány a 15 éves Maili Irmeli Björklund és Anja Tuulikki Maki valamint két 18 éves fiú Seppo Antero Boisman és Nils Wilhelm Gustafsson) elment kempingezni egy gyönyörű finn tó partjára Espoo közelében. Az utazásuk a Bodom tóhoz azóta minden finn emlékezetében megmaradt. 
Csodálatos napsütéses délután volt, mikor a fiatalok a tóparti kempinghez érkeztek, a helyet (Hastbergen) a fiúk már kiválasztották korábban, motorral körüljárták a tavat. Akkoriban ez a térség nagyon békés és meglehetősen ritkán lakott volt. A lányoknak győzködniük kellett a szüleiket arról, hogy ott is aludhassanak egy éjszakát a tóparton, mert korábban Finnországban egy tópart mellett már történt gyilkosság.
Felállították a sátrat, kialakították a táborhelyüket és úsztak egyet a tóban, aztán egy trafik felé vették az irányt, ahol vásároltak pár rágógumit és üdítöt.
Este fél nyolckor értek vissza a sátrukhoz, ekkor látták őket utoljára életben. (Egy halász és egy iskolás srác)
Lassan az éjszaka leszállt, és a gyerekek álomba szenderültek. Hajnali 3 és 6 között állt be a halál a Bodom tó gyermekeinél. Valaki betörve a sátrukba brutális módon megtámadta őket, rengeteg ütést mért a fejükre, nyakukra és a felsőtestükre. Az egyik lánynak 11 ütést mért a nyakára. Nils ki tudott menekülni a sátorból, de egy kővel őt is leütötték.
A gyilkos pár cuccot el is lopott a gyerekektől (személyi igazolványokat, úszódresszeket) de semmi komolyabb értéket ami feltételezhette volna ezt a brutális tettet.
Másnap Erkki Johansson (akinek két gyereke van) lement úszni a közeli tóhoz a fiaival. Észrevette rögtön az összedőlt sátrat és Nils vérző testét a sátor mellett. Azonnal hívta a rendőrséget. A halottkém megállapította, hogy Maili, Anja, Seppo meghaltak, de Nils keze még mozgott, de legalább 10 sérülés volt a testén és mindkét állkapcsa el volt törve.
Ő volt az egyetlen, aki túlélte ezt a megmagyarázhatatlan és brutális támadást. A finn nép a háromszoros gyilkos történetén felháborodott azonnal, az újságok persze címlapon közölték a történteket világszerte. Elkezdődött minden idők legnagyobb finn embervadászata a gyilkos után.
A gyilkosság indítéka teljesen misztikus volt, bűnjelet egyáltalán nem találtak, kivéve egy 80cm x 40cm-es táskát, melyben a gyilkos fegyvert tartották. Nils-et azonnal kórházba vitték és a rendőrség türelmetlenül várta, hogy mikor kerül kihallgatható állapotba. Azonban csalódniuk kellett, mert Nils első mondata így hangzott miután felébredt: "Hogyan keveredtem bele ebbe az autóbalesetbe?"
Nils semmire nem emlékezett, de egy hónappal később hipnózis alá vetették. Ekkor pár részletet el tudott mondani, "A gyilkos szemei tűzben égtek" (vagy valami piros fényt látott bennük). Később egy szemtanút is hipnotizáltak aki elmondta , hogy látott valakit 6 óra körül a tó mellett elmenni. Készültek fantom képek is, de nem sokat segítettek a nyomozásban. A rendőrség több száz ötletet kapott a lakosságtól de ezek is zsákutcának bizonyultak. Persze igen komoly nyomás alatt is voltak, mert az idő telt és nem jutottak eredményre.
Néhány ember megpróbálta a nyomozást is megtéveszteni. Volt aki megvágta magát egy késsel és otthagyta a véres kést egy bozóton a kemping tábor mellett. A nyomozási eljárások sokkal rosszabbak voltak a hatvanas években, mint manapság, ezért nem is okolhatjuk nagyon a rendőrséget.
Az első számú gyanúsított a trafikos volt, aki kiszolgálta korábban édességgel a gyerekeket, de nem találtak igazi bizonyítékot ellene. Egyszer egy bárban éjszaka azt mondta részegen: "ÉN TETTEM!" A barátai nem tudták mire vélni a bejelentést, de a következő nap öngyilkos lett a tóban. Néhányan emlékeztettek arra, hogy a trafikos korábban megtiltotta a sátrazást az ő területén, de a gyerekek ezt semmibe vették a figyelmeztetés ellenére. Később a rendőrség arra a megállapításra jutott, hogy nem ő volt a gyilkos.
Rengeteg szemtanú jelentkezett később, mintha a gyilkost látták volna. Néhány halász és biciklis pedig egy embert látott hátulról de semmi többet. Később a halászokat és a bicikliseket sőt még Nilst is gyanúba fogták, de rajta annyi sérülés volt, hogy ő képtelen lett volna annyiszor megszúrni magát.
2003-ban a misztikus történet a finn médiában újra előkerült, amikor az egyik gyanúsított a német Hans Assman elmondta egy finn professzornak Jorma Palonak a történetet, aki írt egy könyvet erről. (a Bodom titokzatossága)
1960 júniusában Palo segéddoktorként dolgozott egy közeli kórházban. A gyilkosnak vélt Assman ebbe a kórházba jött be teljesen véres ruhában és megzavarodott elmével. A doktor hamar rájött hogy a ruhán nem Assman vére van. Assman nem beszélt finnül így nem tudtak beszélgetni.
Palo és pár orvos társa próbálta rábírni a rendőrséget, hogy menjenek ki hozzájuk a kórházba, de ők nem hallgattak rájuk addig amíg más is nem tanácsolta nekik ugyanezt. Assman közben elhagyta a kórházat és ezek után a rendőrök Palo-t még ki sem akarták hallgatni.
Palo meg volt győződve hogy Assman a gyilkos. Assman kihallgatására 2003 márciusban került sor, és miután a rendőrök rájöttek, hogy biztos alibije van.
Nem csak az említett könyv jelent meg a témában, hanem egy dokumentum is : " Ei vanhene koskaan". Sok évvel ezelő;tt még egy film is készült a történetről. Nils felépült és buszvezetőként dolgozik Espoo városában. Lassan már hatvan éves, így nemsokára nyugdíjba vonul.
Több mint 40 év után a gyilkosság még mindig megoldatlan maradt. Rengeteg teória létezik és több mint 70 ember van a fő gyanúsítottak között, több száz gyanúba fogott ember és eddig 3700 kihallgatás történt az ügyben. Olyan teória is létezik miszerint nem is egy hanem két gyilkos van. Az a kérdés hogy rituális vagy sorozat gyilkosságról van-e szó úgy néz ki ma már lezárt. Habár a rendőrség dolgozik még az eseten manapság is, de nagy az esélye annak, hogy már nincs életben sem a gyilkos sem esetleg a szemtanú(k). Talán az a legjobb ha senki nem merül nagyon a szentségtelen Bodom tó vize mélyére, hogy megnézze mi is van a fenekén.
A Bodom tavat eredetileg egy svéd nevezte el, akit évekkel ezelőtt kiutasítottak Finnországból, ezért aztán a kiejtés körül állandó vita van, hogy finnül, svédül vagy angolul kell-e ejteni a tó nevét. Mindenki úgy ejti ahogy jól esik. A tó és környéke elég népszerű hely a kempingezők és a golfozok körében. Egy új szálloda is épült (Bodom birtok néven) a közelben. A környéken több út és völgy is viseli a Bodom nevet.
A csapat tagjai akkor ismerték meg a történetet mikor kisrácok voltak. Sokszor ijesztgették a szüleik és a barátaik őket a történettel és mondták nekik, hogy nem életbiztosítás a tó közelébe menni. Mégis rengeteg időt töltöttek a tó közelében együtt. (legtöbbször piás nagy parti hétvégéket). Amikor gondolkodtak a banda nevén a Spinefarm kiadó irodájában, egy nyitott telefonkönyv és egy térkép volt éppen az asztalon. Valaki a Spinefarmtól javasolta nekik, hogy valami Bodom-hoz kapcsoló nevet kellene választani. Nagyszerű ötletnek tartották a fiúk és elmentek a Jaskas apartmanba, hogy kitalálják a pontos nevet. Rengeteg ötlet volt mint például Bodom Night, de aztán a Children Of Bodom mellett döntöttek.
Minden COB albumon minimum egy számot találunk, ami a Bodom tóról szól, és biztos, hogy ezt a hagyományt a fiúk nem törik meg. Nem csoda hogy ezt a nevet választották, hiszen a hatvanas években minden finn családot rendkívül megrázott ez az esemény. Kicsit féltek a közvélemény nehogy nehezteljen rájuk mikor a bemutatkozó albumuk megjelent a névválasztás miatt, pláne mikor a kiadó egy posztert nyomatott ki azzal mondattal hogy: " A Bodom tónál történtek a DOLGOK", de ennek volt egy hátsó jelentése is hogy "a Bodom tónál a fájdalom beléd hasít"
A csapat tulajdonképpen szerencsés, hogy a gyilkosság nem oldódott meg, mert így minden a történet köré épített image és misztikum elveszne, ami a banda neve mögött rejtőzik.
A legfrissebb hírek szerint (2004.05.13) Nils Gustafssont letartoztatták kb két hete, miután a rendőrség DNS vizsgálat céljából mindhárom sírt felnyitatta. Nils továbbra is kitart a mellett, hogy ártatlan. Az espooi bíróság meghosszabbította az őrizetben tartását, a rendőrség pedig gyűjti a bizonyítékokat ellene. Miután újra felgyorsulni látszódnak az események figyelmeztették a kereskedőket is, hogy ne áruljanak olyan pólókat, melyeken ezek a feliratok olvashatók: "Megöltem azt a három szegény gyereket" vagy "Túléltem a Bodom tavi eseményeket"...
A vizsgálat nem záródott le, egyelőre és a banda szekere is szépen megy, ki tudja mit hoz a jövő?

Forrás: Lemezkritika.hu (nem vagyok oda a Children of Bodomért, de ez a történet megfogott)